Ma már éljük kényelmes mindennapjainkat. Gyönyörű és élhető város Potsdam, nagyon helyesek az emberek, a fiatalok udvariasak, a tömegközlekedés nem rémálom. Itt van szinte Berlinnel egybe épülve, melyet imádok, mert a lehetőségek tárháza a főváros! Lassacskán, de tanuljuk a nyelvet a Picimmel, Apának pedig már sikerült egy jóval kedvezőbb munkahelyet találni az elsőnél: jó a fizetés, amiből kényelmesen, nem számolgatva az utolsókat, albérletet fizetve meg lehet élni. (mert bár nem a pénz volt a váltás elsődleges szempontja, azért nem elhanyagolható) Ami számunkra a döbbenet (bár ennek már otthon is utána jártunk, tehát nem volt meglepetés) hogy egy fizetésből nemhogy megélni meg lehet, hanem félre is lehet tenni a szűkebb esztendőkre, megengedhetünk magunknak egy normális nyaralást, de még kettőt is!! :)
Egyelőre itthon vagyok, mivel nyelv hiányában nem tudnék állást vállalni, valamint a Gyerkőcnek most nagyobb szüksége van rám, hogy mellette legyek, mint arra, hogy munkával pénzt keressek: megtehetjük, hogy most segítem a beilleszkedését, a nyelvtanulását. Rendezem a háztartást, és az időmből még arra is szorítok, hogy kézműves dolgokat készítsek, amiből aztán hosszú távon is szeretnék majd profitálni.
A Férjem jól érzi magát, mert nyugodtan dolgozhat végre, biztonságban, a családot és háztartást rendezem, ami az egész életünket kiegyensúlyozottá és nyugodtabbá teszi. Szabad a hétvégénk, sokat kirándulunk, ismerkedünk a várossal és környékével, strandolunk, még az időjárás is kellemesebb, mint otthon (anélkül mondom ezt, hogy különösebben "belelkesült rózsaszín szemüveges áradozó" lennék) A közelben van Berlin egyik reptere, és felettünk járnak a repülők, ami nekünk külön élmény! Potsdamban rengeteg a park, a játszótér, a zöld, a folyó, a szökőkutak, a paloták olyan élményt nyújtanak, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni többé. Szeretünk itt élni!
Kevés az ismerősünk egyelőre, de sikerült felvenni a kapcsolatot itteni magyarokkal, akik egy kedves csapatot alkotnak és akikkel rendszeresen találkozunk, akikhez bármikor fordulhatunk kérdéseinkkel és szívesen cserélünk tapasztalatokat. Az első perctől elfogadnak minket (a fura értékrendünkkel :) ), másképpen gondolkodnak, mint az otthoniak. Aki nem ismeri ezt a társadalmat, az azt hiheti, ez nem igaz. De igen, tapasztalom.
S valóban, ahogy otthon a kiköltözésünk előtt a magyar „jóakaróktól” számtalanszor hallgattuk, „itt sincs kolbászból a kerítés”: ahogy a Férjem is, a németek is nagyon sokat dolgoznak! Későn járnak haza, viszont óriási különbség a hazai helyzettel szemben, hogy ezeket az erőfeszítéseket itt honorálják. A légkör emiatt össze sem hasonlítható azzal, ami ma magyarországon tapasztalható. (ahol is örülj, ha túlórázhatsz, mert pénzt ugyan nem kapsz érte, viszont így megtarthatod az állásod)
A legfontosabb pedig, hogy tudom: a gyermekem hálás lesz egyszer nekünk, hogy meghoztuk ezt a döntést a jövőjéért! Nehéz Neki, hiszen alapvetően félénk gyermek, kétszer meggondolta otthon is, kivel barátkozik, az óvatosság és biztonság a lételeme, itt pedig minden új és semmit sem ért, ha beszélnek hozzá. De tudom, hogy okos, fogékony, ragad rá a nyelv, bár néha hajlamos csak magában játszani és "túl lenni" a délelőtti ovin. Próbálom kárpótolni délután, amikor együtt kirándulunk, játszunk, vásárolgatunk, csatangolunk, ilyenkor boldog és önfeledt! Sok munka lesz a beilleszkedés, de ezt vállaltuk.