Tudtuk, hogy elvágjuk magunkat lényegében minden eddigi kényelemtől (biztonságtól), kilépünk a komfortzónából, nyelvi nehézségek adódnak, kínkeserves lakáskeresés vár, nincs Mama-Papa bébiszitter és egy ideig kisebb ismeretségi körünk lesz... Mindent végiggondoltunk. Így szoktuk. Előnyök-hátrányok, könnyebbségek-nehézségek, biztos pontok-bizonytalanság...
Persze ezekről nem elég csak beszélni, ezeket át is fogjuk élni.
Át is éltük. Nem könnyű. De nem számítottunk könnyebbre.
Terveink megvalósításában két óriási segítséget kaptunk induláskor. Otthon a férjem családjától, akik vállalták a gyerkőcöt három hétre, valamint itt is: Berlinben élő, régi magyar ismerős segített az ideiglenes lakhatásban, amíg végleges kuckót nem találtunk. Azt tudni kell, hogy Németországban ugyan rengeteg a munka, és tárt karokkal fogadják az embert, de lakást találni nagyon nehéz, sok-sok hónap gyötrelmes keresés és próbálkozás előzi meg. Nekünk a berlini ismerősünk közbenjárásával és sok-sok netes böngészés eredményeképp 3 hét alatt sikerült egy kedves kis 3 szobás lakást megcsípnünk nyugodt környezetben, Potsdam egyik legjobb negyedében. Ez volt az első bíztató jel, hogy ránk mosolyog a szerencse. Innen már indulhat az önálló német életünk! Jöhet az ovi, a nyelvtanulás...
Óriási volt az öröm, rögtön nekifogtunk a lakberendezésnek. Mivel a férjem estig dolgozott, rám hárult a kihívás: az egész lakás parkettázása, új konyhabútort venni gépekkel, új gyerekszobabútor, nappali és hálószobabútorok, és ezek összeszerelése. Két hetet emésztett fel, óriási munka volt, aki még nem élte át, az higgye csak el nekem. Nem nőnek való feladat, de ez irányú korlátaim szerencsére sosem voltak. Élvezem a lakberendezést és szerelést! Alig aludtunk, fáradtak voltunk, a Férjemnek ráadásul nehéz fizikai munkája volt, ami után még minden nap bútorboltokat jártunk és cipeltük haza az óriási dobozokat, amiket másnap összeszereltem. (megjegyzem: itt minden bolt este 9-10-ig simán nyitva van, gyakorlatiasak, hiszen mindenki sokáig dolgozik napközben, muszáj este vásárolni) Szóval, mindent egybevetve, hihetetlenül kemény időszak volt, a felújítás után 2 nap alatt átköltöztünk a magyarországi lakásból a potsdamiba, az utazással együtt! (850 km a távolság a két város között)
Mivel a nyelvet én nem beszélem, sok időt vett igénybe a papírok elrendezése, lakcímbejelentéstől kezdve az internet szerződésen át az ovi beiratásig. Mire eljutottunk az autónk németesítéséig, eltelt négy hónap. Ezeket nem tudtam én intézni. Szerencsére a Férjem munkarendje mindig szabaddá tett egy napot hétközben is, valamint szabad volt a vasárnapunk. Ezen a hétköznapon tudtunk intézkedni a hivatalokban. Ez azt jelenti, ha valaki figyelmesen olvas, hogy hónapokig nem volt egyetlen szabadnapunk sem, amit a pihenésre fordíthattunk volna, hiszen vasárnap is pakoltunk és szereltünk ezerrel.
A gyerkőcnek sikerült a közeli oviban helyet találni, első próbálkozásra fel is vették. Ebben is szerencsénk volt. A hivatalokban kivétel nélkül segítőkészek az emberek, soha nem volt rossz tapasztalatunk. (Csak egy apró megjegyzés: az autó német átírása egy délelőtt alatt lezajlott, méghozzá egy szombati napon!!! Vagyis: TÜV műszaki vizsga, német rendszám vásárlás, a Városházán az autó forgalmi átírása, biztosítás megkötése. Hát mi ez, ha nem gördülékenység????)
A procedúra, a "felállás" az új életre 2,5 hónap alatt lezajlott, ennyit vett igénybe a letelepedés, a bürokrácia, a magyar lakás eladásától a német munka megszerzésén keresztül a német ovi kezdésig. Vagyis A-tól Z-ig. (Az autó átírása még ezután következett)
Hatékony és kimerítő időszak volt, amire mindig emlékezni fogunk! Mehetett volna ez lassabban is, de mi ilyenek vagyunk! Pörgünk, hogy aztán élvezhessük a gyümölcsét! Alig vártuk, hogy minden beálljon a rendes kerékvágásba, és élhessük a nyugodt, boldog mindennapokat!